Lassan eljutunk oda, hogy már nemcsak a Championshipben küzdenek egymással a Premier League egykori hősei, hanem már a harmadosztályban is rendszeresen több nagy múltú klub gyűlik össze. Hiába nincs már itt a Leeds, a Norwich és a Millwall, idén is van Southampton, Sheffield Wednesday és a Charlton, és arról, hogy ne a nagynevű csapatok sétagaloppjáról szóljon az idény, olyan ambíciózus és jól eleresztett klubok gondoskodnak, mint a Huddersfield és a Peterborough. Éppen ezért nagyon izgalmasnak ígérkezik ez az évad is, könnyen lehet, hogy a tavalyihoz hasonlóan a mostaniban is csak az utolsó fordulóban dőlnek el a fontos kérdések. És ami még ennél is fontosabb, idén sincs lefutva semmi, nagyjából erre a ligára is igaz az, ami a Championshipre: bárki nyerhet bárki ellen, és minden előfordulhat, sőt, akár még annak az ellenkezője is.

A tavalyi jóslatainkban egyrészt alábecsültük a Norwichot, másrészt nem számoltunk a Southend pénzügyi összeomlásával, harmadrészt megtévesztett bennünket a Charlton jó rajtja. Idén sem tértünk el azonban attól a szokásunktól, hogy megvárjuk az átigazolási időszak végét a beharangozónkkal, és milyen jól tettük, hiszen most az Alan Pardew vezette Southamptont kaserolnánk, pedig őt augusztus végén teljesen váratlanul kirúgták. Na de, mindent a maga idejében!

AUTOMATIKUS FELJUTÓK:

Ha nem kavar közbe a klub gyalázatos pénzügyi helyzete, akkor a Sheffield Wednesday gond nélkül vissza kell, hogy jusson a Championshipbe az idén. Alan Irvine, akit érthetetlen, miért küldtek el a Prestontól, ugyan tavaly nem tudta megállítani a zuhanást, a nyáron Grant kapus kivételével együtt tudta tartani a csapatot (pedig a gólerős Marcus Tudgayt a Blackpool vitte volna), és ezen a szinten nagyon jó játékosokat hozott hozzájuk (a volt ír válogatott csatár, Clinton Morrison vagy a Prestonból érkező Neil Mellor és Chris Sedgwick itt kiemelkedő futballisták). Irvine nem az a mániákusan reflektorfényt kereső manager-típus, ha békén hagyják és nem adják el a feje fölött a fél csapatot, akkor nem látunk rá okot, hogy a Baglyok ne jussanak vissza rögtön.

Ami a másik helyet illeti, bevállalósak leszünk, és szerintünk a Huddersfield fog beesni oda, pedig sok minden szól a Terrierek ellen, de mi nagyon örülnénk, ha Lee Clark feljuttatná ezt a csapatot. Az biztos, hogy a Huddersfield nem szórakozik, és nagyon komoly játékosokat igazolt a nyáron: Joey Gudjonsson (Burnley), Gary Naysmith (Sheffield United) vagy Alan Lee (Crystal Palace) mind-mind válogatott játékosok, és remekül egészítik ki a már tavaly is emlegetett fiatalokat, akiket kivétel nélkül sikerült is megtartani. Közülük Jordan Rhodes idén húsz gól fölé juthat, az ír szélső, Anthony Pilkingtonnak is így vagy úgy, de ez az utolsó évada a harmadosztályban, Alex Smithies már az angol U21 válogatott cserekapusa, míg az újak közül a Falkirktől vett Scott Arfield lehet a legújabb, Angliában is befutó skót tehetség.

PLAYOFF:

Ha augusztus végén nem rúgják ki a Bristol Rovers elleni 4-0-ás győzelem után (!) Alan Pardew-t, akkor biztosak lettünk volna a Southampton automatikus feljutásában, így viszont nem vagyunk azok, főleg, hogy a hírek szerint a tavalyi idényben fél Angliában menedzserkedő Paul Hartot szánják a helyére. Állítólag Pardew – akit mi nagyon bírunk – és a klubot vezető szemét digó bankár, Nicola Cortese – akit érthetően nem bírunk – nem jöttek ki egymással, és a manager húzta a rövidebbet. Pedig a keret jó: itt van a liga legjobb csatára, Ricky Lambert, a szintén gólerős Lee Barnard (tavaly ilyenkor még Southend), aztán az utánpótlás válogatott Adam Lallana, és a remek szélső, Jason Puncheon. Mégis, hiába mindez, könnyen lehet, hogy a klubvezetés kisstílű húzása miatt újabb évet húzhatnak le a vécén a Szentek szurkolói.

A Peterborough-nál sincs ám minden rendben, erről tavaly már írtunk részletesen is. Darragh MacAnthonynak nem jött be a szezon közbeni edzőcsere, Mark Coopernek túl sok volt a Championship, az idényt befejező Jim Gannon pedig nem fogadta el a neki felkínált posztot. A Bristol Citytől elköszönő Gary Johnson viszont igen, és ez elég jó húzásnak tűnik: Johnson az angol liga alsóbb osztályaiban igazi sikeredzőnek számít, és még a keret is bivalyerős. Itt maradt a Posh összes sztárja: a skót balszélső, George Boyd visszatért Nottinghamből, és jelen van még a tavaly majdnem kiebrudalt McLean, Mackail-Smith csatárkettős is. Jött melléjük a League 2 egyik legjobb tavalyi védője, Kelvin Langmead és a gólerős Dave Hibbert (mindkettő Shrewsbury), valamint Johnson régi kedvence, a walesi Arron Davies is, aki talán újra visszanyeri azt a formáját, amit még egykori és jelenlegi managere alatt nyújtott a Yeovilban. Ha nem nőtt volna ennyire a szívünkhöz valamiért a Huddersfield, valószínűleg a Peterborough feljutására tennénk, de hát ennél azért keményebbek vagyunk!

A Charlton Athletic nem fog beleszólni az automatikus helyekbe, sőt, a playoffhoz is bravúr kell - anyagi problémák vannak a klubnál, és Phil Parkinson kénytelen is volt értékesíteni szinte az összes kiemelkedő játékosát a nyáron: Jonjo Shelveyt a Liverpool, Nicky Baileyt a Middlesbrough vette meg, de elment Lloyd Sam (Leeds), Frazer Richardson (Southampton) és az Azerbajdzsánban levezető tavalyi házi gólkirály, Deon Burton is. A helyükre kevésbé nagy nevek jöttek (eufemizmus!), egyedül a Norwich által szabadlistára tett, tapasztalt Gary Doherty tűnik igazi erősítésnek. Hogy akkor mégis mi szólhat a Charlton mellett? Az, hogy Parkinson bebizonyítja, igenis jó szakember, és a négy-öt évvel ezelőtti sikere a Colchesternél nem a véletlen műve volt.

Most pedig végképp nagyot fogunk álmodni, és nem engedjük magunkat becsapni a jelenleg kieső Brentford gyenge rajtjától. Az Andy Scott vezette Méhek tavaly újoncként különösebb megerőltetés nélkül vívták ki a bennmaradást, sőt, a 9. helyig jutottak. Scott szokásához híven újra átrendezte a keretet a nyáron, nyilván ez sem segít a gyors rajtban, de a megint csak kevés pénzből verbuvált csapat össze fog állni, ahogy eddig is tette. A kapuba visszatér majd Ben Hamer kölcsönbe a Readingből, aki negyedszerre érkezik a Brentfordhoz (lassan meg is vehetnék akár), és új ember a 37 éves Nicky Forster is, aki 13 éve hagyta el a klubot, és ezalatt több mint 160 gólt rúgott féltucatnál is több klubjában. Igazán nagy név nincs a keretben, de arra pont jó, hogy Scott egy nagy meglepetést vigyen végbe a játékosai segítségével.

ODAÉRHETNEK MÉG:

A sajtóban komoly playoff-favoritnak számít a Brighton, ahol az uruguayi Gus Poyet próbálja azt az utat járni, amit Martinez vagy Di Matteo korábban, vagyis a latin iskolával sikert elérni a League One-ban. A Sirályok kerete valamelyest erősödött, dacára annak, hogy a kiváló középpályás, Andrew Crofts a Norwichba távozott, hiszen a helyére érkező Matt Sparrow (Scunthorpe) sem rossz név, és sikerült elcsábítani a Swindon sziklaszilárd középhátvédjét, Gordon Greert is. Egy jó csatár hiányzik azért innét, és ez döntőnek bizonyulhat.

A tavaly a playoff-döntőbe jutó Swindon nemcsak az imént említett Greert fogja hiányolni, hanem a Leedshez távozott, tavaly 26 gólig jutó Billy Payntert is. Ellenben tovább bővült az ex-Celtic játékosok csoportja a klubnál (Scott Cuthbert, valamint a tavaly csak kölcsönben itt levő Simon Ferry mellé Paul Caddis is csatlakozott végleg), Danny Wilson pedig az igazi kincset, a tavaly berobbanó 21 éves csatárt, Charlie Austint azért meg tudta tartani. A Vörösbegyek tavaly se voltak esélyesek, aztán mégis majdnem feljutottak, Danny Wilsonban pedig minimum még egy akkora hőstett benne van, mint amikor jó tíz éve a Barnsleyt vitte fel a Premier League-be.

A Rochdale és a Bournemouth fiatal, feltörekvő managereiről már írtunk egyszer, és azóta Keith Hill és Eddie Howe fel is juttatták csapataikat a League One-ba, ahol ugyanazt csinálják, mint egy osztállyal lejjebb: nyílt sisakos, támadó futballt játszanak, elég kis pénzből összerakott és sok fiatalt tartalmazó kereteikkel. A Dale ugyan a nyáron elveszített egy néhány fontos embert, sőt, a koronagyémántnak számító, húszéves Craig Dawsont is megvette a West Brom, ám a középhátvéd egy évet kölcsönben még a Rochdale-ben játszhat. Hill hozott a távozók helyére néhány reménységet (no meg Anthony Eldinget a Fradiból), és ha nem omlanak össze úgy, mint tavaly év végén, akkor még meglepetést is okozhatnak. Ugyanez igaz a Bournemouthra, amely ugyan eladta a gólvágóját, Brett Pitmant a Bristol Citynek, viszont a helyén a saját nevelésű Josh McQuoid személyében talált egy másikat, valamint a Herefordtól vett irányító, Marc Pugh is jó vételnek tűnik, nem lesz baj a Cseresznyékkel idén.

A Bristol Rovers is gyengén kezdett idén, de mi bízunk Paul Trollope-ban, aki idén végre pótolhatja a Southamptonhoz tavaly eltávozott Ricky Lambertet, a Watfordtól vett csatár, Will Hoskins személyében. Ha hagyják, akkor Trollope előbb vagy utóbb feljuttatja a Kalózokat, de hogy ez idén lesz, azért az kevéssé valószínű szerintünk. Végül hagyományosan ide szoktuk sorolni az MK Dons csapatát, ami idén arról nevezetes, hogy itt dolgozik az egész Football League legfiatalabb managere a mindössze 29 éves Karl Robinson személyében, és itt játszik a veterán Didi Hamann is. Ami viszont igazán a Milton Keynes mellett szól, az a Baldock, Easter csatárkettős, nekik elég könnyen kijöhet a lépés idén is, és akkor bármi lehet.

FUTNAK MÉG:

Remekül rajtolt idén a Carlisle, de Greg Abbott csapatától az is bravúr lenne, ha az első tíz között végezne. Masszív kis csapat a liga legészakibb klubja, baj nem lehet, és ha Gary Madine végre elkezdi termelni a gólokat, akkor ki is nevelhetnek egy csatártehetséget. A Colchestert tavaly Andy Boothroyd majdnem bevitte a playoffba, de a nyáron egy osztállyal feljebb lépett a Coventryhez, és jött helyette a sokat tapasztalt John “Szigorú Arcú” Ward. Sikerült megtartani a 21 éves irányítót, Anthony Wordsworth-t, aki az egyik legígéretesebb középpályás a ligában, és van még pár ügyes játékos a keretben, mégis meglepődnénk, ha év végén is az első hat között lennének az U-k, mert most épp ott vannak. Az Oldham igazi sötét ló, hiszen a pár éve még a Premier League-ben is ismert játékosnak számító csatár, Paul Dickov lett az együttes játékos-managere, és ő 38 évesen ugyan már idős futballistának számít, edzőnek nagyon is fiatal, így aztán nem tudni, mire megy az idén. Szerintünk az is siker, ha idén a középmezőnyben végez a csapat, aztán majd lehet építkezni, de Dickov sosem volt az a türelmes típus, érdekes lesz látni, edzőként lehiggad-e. Végül ide sorolnánk a Walsall csapatát is, amelyik idén se lóg ki semerre. Chris Hutchings úgy néz ki, jól vissza tudta forgatni azt a pénzt a csapatba, amit a Watfordtól kaptak Troy Deeney-ért cserébe, a középmezőny újra gond nélkül meg kell, hogy legyen.

FÉLHETNEK:

A Notts County eseménydús egy éven van túl, de hol van már Szexi Sven, hol van Sol Campbell és nincs már a Portsmouth-hoz távozott manager, Steve Cotterill sem, így jelenleg a Fraditól érkezett Craig Short ül a kispadon. A keret már nincs úgy felpumpálva, mint tavaly egy osztállyal lejjebb, de azért itt van a börtönből szabadulva is gólerős Lee Hughes, valamint a remek támadó középpályás, Ben Davies, ők ketten jelenthetik a biztos bennmaradás zálogát. Az Exeter tavaly éppen, hogy kivívta a bennmaradást, és hasonló izgalmakat jósolunk idénre is Paul Tisdale csapatának, az öreg motoros Jamie Cureton góljai sokat segíthetnek ebben. A Plymouth ugyan hivatalosan vissza akar jutni a Championshipbe, ahonnét most esett ki, de nem eszik olyan forrón a kását, Peter “Monkey Head” Reid nemzetközi csapatának pokoli nehéz dolga lesz a bennmaradással is az idén. Ez utóbbiban segíthet Tímár Krisztián, és a két fiatal Spurs-kölcsönjátékos, a kapus David Button és a középpályás Dean Parrett. Végül itt van a gyakorlott túlélő Leyton Orient, egy gyakorlott túlélő managerrel Russell Slade személyében, és itt szerintünk a League 2 tavalyi legjobb középpályásának tartott ír Stephen Dawsonra kell figyelni, aki nyáron a Bury csapatától érkezett.

KIESŐK:

Búcsúzik idén a Tranmere Rovers, mert már tavaly is megérdemelték volna, de akkor Les Parry még csodát tudott tenni, idén nem fog, hiába van fizikoterapeuta végzettsége. Szintén nem jósolunk sok jót a manager nélküli Hartlepool szurkolóinak, itt Chris Turner augusztusban állt fel a padról, utód egyelőre nincs, kilátás még annyi se. A Dagenham & Redbridge alighanem egy jó kalandnak éli meg ezt az évet, miután tavaly nagy meglepetésre megnyerte a League Two playoffját, és ugyan minden tiszteletünk John Still manageré, de ilyen kis klubot ilyen kis költségvetéssel még ő sem fog tudni itt tartani, ettől függetlenül lesz pár szép győzelmük. A végére hagytuk a Yeovilt, amelynek a legtöbb esélyt adnánk ebből a brancsból a bennmaradásra, ráadásul a helyi legenda, Terry Skiverton nemcsak játékosként, hanem kezdő managerként is talpraesettnek bizonyul, mégis, túl sokszor táncoltak már késélen ahhoz, hogy idén a zöld-fehérekre tippeljünk, de aztán simán lehet, hogy nem lesz igazunk.