Ebben az évben nem sok öröm jutott az angol futball kedvelőinek, elég csak a válogatott gyászos világbajnoki szereplésére gondolni, arra, hogy legnagyobb sajnálatunkra a Bajnokok Ligájában idén nem került egy angol klubcsapat sem a legjobb négy közé, vagy akár arra, hogy szégyenletes módon végül nem Anglia kapta meg a 2018-as vb rendezési jogát. Azért így is sikerült összeszedni pár mulatságos jelenetet az angol futball elmúlt évéből, amiken mi elég sokat röhögtünk. Következzen tehát egy amolyan szilveszteri különkiadás, amelyben többek között szó lesz profi ökölvívót megszégyenítő jobbhorogról, balul sikerült kézfogásról, erotikus művészi installációról, méregdrága randiról, kellemetlen vallomásról, káromkodó menedzserről, és nem utolsósorban hatalmas női keblekről!

Az év műtárgya

Stephen Bywater, a Derby County kapusa állította ki ezt az installációt a kertjében, ami ellen a prűd szomszédok panaszt tettek. Hiába védekezett Bywater azzal, hogy a művészet a hobbija, és ez egy művészi alkotás, ám a nagyobb perpatvar elkerülése érdekében először letakarta, majd sajnos el is távolította kertjéből a műalkotást, amivel állítólag a szomszédos ingatlan értékesítését próbálta megakadályozni, amire neki is fájt a foga.

Az év mellényúlása

2010 a béna szexbotrányok éve volt az angol futballban, és bár az Algéria elleni, atomcsapás utáni Góbi-sivataghoz mérhető sivárságú produkciót elég nehéz lenne csupán ennek betudni, az biztos, hogy John Terry az év elején nyilvánosságra került, Wayne Bridge volt barátnőjével szőtt románca nem csupán a bulvárlapok jegyzetírói szerint tett nagyon rosszat a válogatott hangulatának. A családos Terry megpróbálta jogi úton elérni, hogy a sajtó ne adhasson hírt az ügyről, de a bíró végül elutasította keresetét, elsősorban arra hivatkozva, hogy már úgyis rengetegen tudnak az esetről. Ezek között volt Wayne Bridge is, aki egyes hírek szerint maga ismertette össze akkori csapata, a Chelsea és a válogatott kapitányát Vanessa Perroncel francia fehérneműmodellel. Bridge kiakadt - és Mrs Terrytől eltérően őt egy dubaji nyaralással sem lehetett megvigasztalni -, olyannyira, hogy lemondta a válogatottságot, a február végi Chelsea-Manchester City meccs előtt pedig elnézett Terry mellett és nem fogadta el az egykori barát kinyújtott kezét. (A City egyébként nyert 4-2-re.)

Az év vallomása

A BBC meginterjúvolta az idén ötvenedik születésnapját ünneplő Gary Linekert és a régi szép emlékek felidézése mellett bizony egy őszinte vallomásra is sor került a rádióhallgatók füle hallatára. A 90-es vébén ugyanis az írek elleni nyitómeccsen (amit Roddy Doyle szerint az írek nyertek meg 1-1-re), a meccs előtt gyomorpanaszokkal küzdő csatár egy karrierje során nem annyira jellemző becsúszó szerelést követően bizony befosott a gatyájába, aminek a nyomait úgy próbálta eltüntetni, mint egy kutya. Talán mégis az lett volna a legjobb megoldás, ha ápolást kér, és a gyúrók takarásában valaki gyorsan tisztába teszi a csatárt?

Az év randija

Vannak olyanok, akik még azt merik híresztelni, hogy a futballisták az olyan szórakozóhelyeket szeretik, ahol drágán lehet alkoholhoz, és olcsón szexhez jutni? Ehhez képest a Manchester City két fiatal üdvöskéje, Adam Johnson és Micah Richards egy jótékonysági rendezvényen képesek voltak 12 ezer fontot felajánlani egy randiért a topless modell Katie Price-szal, azaz Jordannel. Az már más kérdés, hogy a Manchester City olasz menedzsere, Mancini (aki különben is ki van bukva az angol futballisták életmódja miatt) nem fogadta kitörő örömmel a hírt, talán nem véletlen, hogy a két tehetséges játékos azóta nem nagyon fér a kezdőcsapat közelébe?

Az év reklámja

Azt eddig is tudtuk, hogy Jimmy Bullard nagy tréfamester (ki ne emlékezne például arra a legendás gólörömére, amivel a Hull City akkori menedzserének, Phil Brownnak a gyepen rögtönzött félidei taktikai értekezletét figurázta ki), ám azt nem, hogy nemcsak másokból, hanem magából is szívesen csinál hülyét. A többek között öregasszonyos frizurája miatt Mrs Doubtfire-nek becézett középpályást idén egy legendás sampon születésnapi reklámjára kérték fel, és elég ha csak annyit mondunk, bizony nem volt rossz választás!

Az év nyelvtörője

Az nem is lehet vita tárgya, hogy az év meglepetése a Blackpool és Ian Holloway. Még mi sem gondoltuk volna, hogy a tavalyi szezonban odaérhet a csapat az osztályozóra, nemhogy azt meg is nyerheti! Az meg már minden képzeletet felülmúl, amit idén a Premier League-ben hajtanak végre, le a kalappal Ian Holloway előtt. A korábban humoros beszólásairól ismert nagyszájú menedzser azonban idén mintha egy kicsit visszavett volna, de reméljük, hogy a sikeres szezont követően, már tapasztalt Premier League-menedzserként jövőre már kollégáit sem fogja kímélni. Addig is be kell érnünk az olyan vicces sztorikkal, mint amikor a Wolves elleni meccsen Luke Varney helyett David Carney-t akarta behozni csereként, hogy a csapat védekezését erősítse, de egy nyelvbotlás miatt a balhátvéd Stephen Crainey-t vette le a pályáról. Nyelvtörőnek sem rossz: Varney-Carney-Crainey! Lehet, hogy a közelgő átigazolási szezonban nemcsak a játéktudásra, hanem a névre is oda kellene figyelni a játékosok kiválasztásánal?

Az év locsolkodása

Két évvel ezelőtt még sokan megmosolyogták a hírt, hogy a Spurs vezetői Harry Redknappet nevezték ki a klub menedzserévé, de a tavalyi szezon végén ezeknek a kétkedőknek is legörbült a mosoly az arcáról: a Spurs az utolsó fordulóban épp a Man City otthonában nyert, bebiztosítva ezzel a Bajnokok Ligája-indulást jelentő negyedik helyet. Nem így a játékosoknak, akik üvöltve röhögve zúdítottak egy vödör vizet az éppen interjút adó Piszkos Harry nyakába. Mi lesz itt, ha a Spurs még a tavalyinál is előrébb végez a tabellán, vagy netán megnyeri a Bajnokok Ligáját?

Az év orvosi vizsgálata

Az addig rendben van, hogy mivel Tevez a Man City kedvéért hagyta el a Unitedet, érthető módon nincs a legjobb viszonyban a manchesteri vörösök játékosaival. De talán még ez sem kielégítő magyarázat arra, hogy a városi derbin Tevez miért akart konkrétan egy urológiai vizsgálatot végrehajtani a fájdalomtól eltorzult arccal a földön gubbasztó Rio Ferdinandon. Egy másik képről aztán kiderül, hogy nem egészen erről van szó, de a szakszerű mozdulat láttán egy rendes férfiember így is azonnal összeszorítja a farpofáit. Jaj.

Az év látomása

Nem véletlenül becézik a Wolves managerét Mick McCarthyt Merlinnek: egy varázsló olyasmit is meglát, ami a földi halandók szeme előtt rejtve marad. A menedzser a Blackburn elleni meccsen a játékoskijáróból kilépve nyilvánvalóan szellemet látott, amitől összerezzent és kissé hárahőkölt, de aztán folytatta útját a kispad és a Premier League-táblázat utolsó helye felé.

Az év büntetése

A Newcastle United tehetséges középcsatára, az egyébként elég nagy suttyó Andy Carroll nem először került összetűzésbe a törvénnyel (korábban általában kocsmai bunyókat provokált, poharat tört szét valaki fején, vagy éppen egy játékostársa állkapcsát törte el edzésen), amikor októberben volt barátnője bántalmazásáért került a bíróság elé. A bíróság ugyan elfogadta Carroll védekezését, miszerint önvédelemből ütött, de az ügy végleges eldöntéséig elrendelte, hogy a Newcastle csapatkapitányához, a példás családapa hírében álló Kevin Nolanhez költözzön. Nos, Carroll egyelőre nem nagyon olvas fel esténként a Nolan gyerekeknek, a ház előtt álló kocsiját viszont már felgyújtották egyszer és a garázsajtóra is trágárságokat pingáltak. Sőt odaköltözése másnapján a bulvársajtó már egy állítólagos kábítószeres orgiáról is beszámolt, mi csak reménykedni tudunk benne, hogy sem Mrs Nolan, sem a gyerekek nem tartózkodtak otthon.

Az év legnyomorultabb alakja

Nem véletlenül gondolják sokan a Chelsea és a válogatott balhátvédjéről, hogy ő az egyik legocsmányabb alak az angol futballban. Ugye kezdődött minden azzal, hogy magasabb heti fizetésért hagyta el nevelőegyesületét, az Arsenalt, hogy az újgazdag Chelsea-be igazoljon (ekkor kapta a Cashley gúnynevet), majd sikerült feleségét, Cheryl Tweedyt is teljesen kiborítania a sorozatos kurvázásai miatt, mivel Cole kizárólag a farka után megy és ráugrik bármire, ami mozog. Az Egyesült Királyság egyik legszebb nője ekkor még megbocsátott neki, de ahogy a mondás is tartja, kutyából nem lesz szalonna, és hát Cashley sem bírta sokáig pajzán örömök nélkül. Ezúttal perverz képeket küldözgetett magáról egy prostinak, aki ezt hasonló malacságokkal viszonozta. A botrányra fény derült és ez már Cherylnek is sok volt, beadta a válópert, Cole a hírre először öngyilkos akart lenni, majd ezt egy kicsit finomítva csak az országot elhagyva Madridba szerződni.

Az év gyomrosa

Az ember már kezdte azt hinni, hogy Joey Barton, az angol futball ügyeletes pszichopatája jó útra tért: ősszel remek formában játszott, ami a Newcastle helyezésén is meglátszott. Az egyes rosszakarói szerint náci karlendítést imitáló gölörömét még ki tudta valahogyan magyarázni, a Blackburn elleni meccsen azonban újra elszakadt nála a cérna: egy Pedersennel való ütközését követően úgy vágta lengőbordán a norvég csatárt, ahogy azt a boksztermekben tanítják. A szép az egészben az, hogy a bírótól még sárgát sem kapott a gyomrosért (a szövetségtől hárommeccses eltiltást azonban már igen), Pedersen pedig állítólag vacsorázni is elhívta Bartont, hogy megbeszéljék az ügyet.

Az év beszólása

Korunk legtehetségesebb angol labdarúgója, Wayne Rooney is kivette a részét a szexbotrányokból, róla a változatosság kedvéért az derült ki, hogy egy Jenny Thompson nevű hölggyel szórakozott (miközben Mrs Rooney odahaza a szíve alatt növesztette a kis Kait). Ms Thompson nem mellesleg ún. hivatásos, aki szakmáját Juicy Jeni (hevenyészett magyar fordításban: Lucskos Dzseni) néven űzi. Az eset Nagy-Britannia konzervatív, de fiatalos miniszterelnökét, David Cameront óriási poénra ihlette: a GQ magazin szeptemberi díjátadóján Rooney Svájc elleni góljára utalva azt mondta: "a nagy hír az, hogy Wayne Rooney betalált. Ezúttal a futballpályán, és nem is a saját kapujába." (Angolul ez kicsit azért humorosabb, lévén a "score" egyaránt jelent gólszerzést, illetve azt, amikor egy pasinak sikerül lefektetni egy nőt.) Lehet persze, hogy a miniszterelnök kicsit óvatosabban viccelt volna, ha előre tudja, hogy Rooney a botrány kipattanása után gyakorlatilag elfelejt futballozni, gólt pedig csak véletlenül fog rúgni, akkor is legfeljebb tizenegyesből (vagy még abból sem).

Az év torka

Terry Venables (aki a 96-os Eb-elődöntővel az elmúlt 40 év legsikeresebb angol szövetségi kapitánya) a Sun mega-bulvárlap szervezésében, jótékony célra mutatta be, hogy nemcsak egy csapatot, hanem egy egész országot is képes motiválni: nagyszabású szimfonikus kísérettel adta elő a vb előtt Elvis Presley egy dalát, inkább Tom Jones, mint a Király stílusában. Azt nem tudjuk, hogy a megdöbbentően kompetens előadásban mennyi volt a modern technika szerepe, de a videóban mutatott átélés és az angol válogatott rajongóinak világversenyek előtti lelkiállapotához tökéletesen illeszkedő dalválasztás (I Can Dream) sem hagyott maga után kívánnivalót.

Az év legromantikusabb férfije

Köztudomású, hogy a Spurs zsebcsatára, Jermain Defoe nagy hódolója a női nemnek, és ennek megfelelően sűrűn is váltogatja a barátnőit (Stephanie, Charlotte, Joanne, Danielle, Rachel, Imogen, Chantelle és Roxy), akikben mindezek ellenére két közös pont mindig van: hatalmas csöcsökkel rendelkeznek és nem ódzkodnak a szakítás után a kapcsolatuk akár legintimebb részleteiről is beszámolni a brit bulvársajtónak. Innen tudjuk például, hogy Defoe péniszének színe melyik süteményéhez hasonlít, vagy hogy egyik barátnője melltartóját sapkának használta, mivel akkora volt a kosármérete, hogy abba még a csatár feje is simán belefért. A legutolsó hírek szerint viszont úgy tűnik, Jermainnek elege lett a nők állandó hajkurászásából, és anyja tanácsára egy televíziós randiműsorban szeretné megtalálni élete szerelmét. Valamiért az a sejtésünk, hogy a szerencsés kiválasztott egy legalább 120-as mellbőséggel rendelkező hölgy lesz.

Az év megsértődése

Harry Redknappről mindenki tudja, hogy az átigazolási időszakokban úgy él, mint hal  a vízben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a tavaly nyári átigazolási időszak utolsó perceiben is képes volt előhúzni egy nyulat a cilinderből Rafael van der Vaart személyében, de volt olyan is, hogy még a Bournemouth kezdő menedzsereként a saját és haverjai kölcsönadott pénzéből igazolt csatárt a nem a legjobban eleresztett klub számára, hogy aztán később busás haszonnal adja tovább a játékost. Olyan hírek is szárnyra keltek pár évvel ezelőtt, hogy Redknapp az egyes játékosok eladásából bejött összegekből pénzt rakott volna zsebre. Egy szó mint száz: 'Arry szeret adni-venni, na, de ezen nem kell csodálkozni, hiszen az anyja a háború utáni Kelet-Londonban tiltott szerencsejátékok szervezésével kereste a kenyerét. Az viszont mi, ha nem felháborító, hogy egy mihaszna riporter egy meccs utáni interjúban seftesnek nevezi Piszkos Harryt, és még ezen röhög is? Na ugye!