HTML

Rúgd és fuss!

Friss topikok

  • Szergő: Hajrá!Látom az új helyen nagyon belehúztatok,csak így tovább,igény mindenképpen van rá! (2011.01.06. 18:40) Turn The Page
  • Ayreon: Nagyon nagyokat röhögtem, főleg Mighty Mick MacCarthy-n, Bullard-on, Redknapp-en:) Jó kis poszt vo... (2011.01.01. 21:03) We're Having All The Fun
  • brúking: Úgy látszik még Capello is olvassa a Rúgd és fuss!-t, hiszen nagy magyarázkodásba kezdett: Capell... (2010.12.10. 15:37) Dream Again
  • Ayreon: Ashton-ért külön kár, élményszámba ment a játéka anno. :( (2010.11.18. 20:54) Once, A Glimpse
  • tatuuu21: Remek írás! Gratula! :) (2010.11.09. 18:34) Champagne Supernova

Címkék

angol futball (90) arsenal (7) aston villa (3) átigazolás (6) automatic promotion (3) beckham (2) beharangozó (9) benjani (3) beszámoló (3) blackpool (2) bolton (2) bristol city (3) bunyó (2) burnley (2) capello (21) cardiff (7) championship (24) charlton (2) chelsea (3) crystal palace (4) david oleary (2) dennis wise (2) dirty harry (8) divat (2) doncaster rovers (2) el tel (2) eric cantona (2) euro 2012 (2) fa (3) fa kupa (4) film (3) football league (2) george burley (2) george graham (2) hancúr (4) história (8) hull city (4) ian holloway (2) idegenlégiós (2) ír (2) italozás (4) james milner (2) joe ledley (2) john barnes (2) john terry (2) kapusok (2) kultikus futballisták (5) kupadöntő (2) league one (7) league two (4) leeds united (7) lee bowyer (2) legenda (4) liverpool (3) manchester united (5) man city (6) martin oneill (2) mcallister (2) menedzser (8) mezek (2) mike newell (2) morrissey (3) newcastle united (3) nottingham forest (2) önreklám (3) peterborough united (2) pete doherty (2) playboy (2) play off (7) plymouth (2) portré (2) portsmouth (7) premier league (12) primitívség (2) queens park rangers (2) rasszizmus (2) reading (2) robert green (2) sexy sven (5) sheff utd (3) simon jordan (2) sir alex ferguson (2) skócia (6) sport1 (2) steve staunton (2) stoke city (3) stuart pearce (2) szemétkedés (2) szexisten (3) szezonelőzetes (9) szövkap (2) televíziós közvetítés (2) three lions (27) tímár (2) tottenham hotspur (3) trevor (2) válogatott (20) wales (3) watford (3) wembley (2) west bromwich albion (3) west ham united (4) wolves (5) world cup 2010 (9)

2008.01.30. 07:45 brúking

My name is Trevor (I.)

Ha brit állampolgár lennék és születendő kisfiamból mindenféleképpen a háromoroszlános válogatott jövőbeni oszlopos tagját szeretném nevelni, a legelső és legbiztosabb lépés az volna, ha meggyőzném az édesanyját, hogy neki a keresztségben a Trevor nevet adjuk. Ha valakit ugyanis Trevornak hívnak és futballozni kezd, legalább olyan magabiztosággal jósolható meg, hogy az angol válogatott tagjává válik egy napon, mint amennyire nyilvánvaló az, hogy akinek kombi Volvója van, az biztosan vegetáriánus, a zöldekre szavaz, családjával naturista strandokra jár, biopiacon vásárol, a gyerekeit Waldorf iskolába járatja és az esetenkénti fűszívást intellektuális kötelességnek tartja.

Na de hogy miért is annyira nyilvánvaló, hogy a Trevor név (ami egyébként walesi és/vagy ír eredetű, a jelentése Nagy Falu és/vagy Körültekintő, igazán divatos az ötvenes évek Angliájának felső munkásosztálybeli és alsó középosztálybeli családjaiban volt és leginkább a mi Tiborunknak felel meg) szinte azonnali meghívót biztosít az angol válogatottba? Az angol futball súlyos misztikumot sem nélkülöző jelenségének nyomába eredve két részben bemutatjuk szép sorjában az összes Trevort, akik közül többen voltak angol válogatottak, mint amennyit egy átlagosnál jobban informált, a hetvenes-nyolcvanas évek labdarúgó almanachjain nevelkedett futballrajongó egyáltalán ismerhet!

A Trevorok először Smithtől Whymarkig!

TREVOR Smith

A legelső Trevor. Nála kezdődött az egész, mégha ő is a legkevésbé ismert Trevor. Szinte egész pályafutása alatt csak egy klubban, a Birmingham Cityben szerepelt, akik az ötvenes-hatvanas években Trevor Smith-szel a soraikban élték aranykorukat: két Vásárvárosok Kupája (VVK – a mai UEFA kupa elődje) ezüstérem és elvesztett FA kupadöntő után 1963-ban a két éve bevezetett Ligakupát végül sikerült Trevor Smith csapatkapitánysága alatt elhódítani, sőt éppen a városi rivális Aston Villa ellen.

A 50-es évek végefelé a visszavonuló legenda, Billy Wright helyére a sziklakemény birminghami védőt szemelte ki Walter Winterbottom szövetségi kapitány. A bemutatkozó mérkőzésén Wales ellen egy vádlisérülés hátráltatta, de ez sem tudta megakadályozni abban, hogy a soronkövetkező svédek elleni mérkőzésen is a kezdőtizenegyben találja magát Trevorunk. Az angol válogatott ezúttal azonban katasztrofális teljesítményt nyújtott és 3-2 arányú vereséget szenvedett az egy évvel korábban hazai környezetben ugyan, de világbajnoki döntős svéd csapat ellen. Ez a mérkőzés vetett véget Trevor Smith válogatott karrierjének, csakúgy mint a Middlesbrough remek csatárának, egy bizonyos Brian Clough-énak is, aki meglepő módon szintén csak ugyanezen a két mérkőzésen ölthette magára a háromoroszlános dresszt.

A viszonylag korán, 29 éves korában sérülés miatt visszavonult Trevor Smith, mivel akkoriban a focistákból még nem tévés szakkommentátorok lettek, először egy pubot, majd egy italboltot üzemeltetett. Ő az egyedüli a Trevorok közül, aki már nincs az élők között.

Sir TREVOR Brooking

A Sir Trev. A Trevor nevet ő emelte lovagi magasságokba. A legelegánsabb, a legintelligensebb, a leghűségesebb, a legbeérkezettebb és általában véve "A Trevor", aki egyben az angol Nyilasi Tibor.

A hatvanas évek West Ham Unitedjében nevelkedő Trevor Brooking a futball mellett nem hanyagolta el a tanulmányait, amit az is bizonyít, hogy két A-levelt is szerzett, méghozzá gazdaságtan és számvitel tantárgyakból, így saját bevallása szerint, ha nem futballista, akkor megbízható könyvelő vált volna belőle. Szerencsénkre azonban Trevor a legjobb helyen nevelkedik Kelet-Londonban, ahol akkoriban a leglátványosabb és legszórakoztatóbb játékot játsszák szerte egész Angliában. A 19 éves Brooking 1967/68-as szezonban mutatkozott be a Kalapácsosok első csapatában, akik a friss világbajnok trió Bobby Moore, Geoff Hurst és Martin Peters góljaival 3-3-as döntetlent játszanak a Burnley ellen. A tankönyvek tehát végleg felkerülhettek a padlásra, Brookingnak azonban a hetvenes évek elejéig várnia kell, hogy stabil kezdővé váljon. Állítólag többször is az átigazolását kérte a menedzser Ron Greenwoodtól (ő vezette ki később a háromoroszlános válogatottat a 82-es Mundiálra), aki azonban mindvégig konokul ellenállt. Talán nincs még egy olyan játékos, akinek a neve ennyire összeforrott volna klubjával: 1967 és 1985 között 636 lejátszott mérkőzés és 102 rúgott gól után vonult vissza (ő az egyedüli Trevor, akiről utcát neveztek el: a Boleyn Ground közelében található a Brooking Road). A Kalapácsosokhoz akkor is hű maradt, amikor a másodosztályba pottyantak ki 1978-ban. Sőt az 1980 májusában rendezett kupadöntőt az előzetesen teljesen esélytelennek tartott, akkor még mindig másodosztályú WHU pont "Angliai Szent Trevor" estében fejjel (!!!) szerzett góljával nyerte meg a csúcson lévő Arsenal ellen (Nick Hornby őszinte sajnálatára).

Brooking válogatott karrierjét beárnyékolja, hogy az 1982-es világbajnokságon a végső győzelemre is esélyes angolok őt és Kevin Keegant sérülés miatt nélkülözni voltak kénytelenek, de az elszenvedett vereség nélküli kiesést a spanyolok elleni utolsó középdöntős meccsen csereként beállva már ők sem tudták megakadályozni. Trevor Brooking legemlékezetesebb mérkőzését válogatott mezben 1981. június 6-án éppen a Népstadionban megrendezett vébéselejtezőn játszotta, ahol az angolok többek között az ő két góljával nyertek 3-1-re. Ezen a mérkőzésen esett meg az, amiről még manapság is beszélnek a Népstadion környékén: Brooking egy távoli ballábas bombája nyomán a labda beragadt a hálótartó vasba.


 


 

 

Visszavonulását követően Brooking nem követte a gyakori példát és nem kezdett menedzserkedésbe, egészen 2003-ig, amikor is az agytumorral kórházba kerülő Glenn Roeder helyett vette át a WHU irányítását a szezon vége felé, azonban egy remek hajrá sem tudta megmenteni a kieséstől a Kalapácsosokat. A következő szezonban Roeder menesztését követően átmenetileg ismét ő lett a menedzser Alan Pardew kinevezéséig. Brooking elvből utasította vissza a menedzseri felkéréseket, mivel azt túl stresszesnek tartotta és egyúttal a családját is meg akarta kímélni a túlzott reflektorfénytől és azzal együttjáró nyomástól. A WHU szurkerek azonban mindig is úgy fognak emlékezni rá, mint "a legjobb sohasemvolt West Ham menedzserre".

1970-ban egy haverjával könyvkötő vállalatot hozott létre, szakkommentátor volt a BBC-nél, 2003 óta pedig az FA egyik igazgatója. Állítólag többek között neki is köszönhető a Sexy Svent követő, valamint a nemrégiben kinevezett szövetségi kapitány személye is. Jaj.

TREVOR Cherry

A Huddersfield Town tehetséges hátvédjét, csakúgy mint egyik elődjét Trevor Smith-t, szintén egy legendás angol válogatott védő pótlására szemelték ki: Don Revie 1972-ben, az akkoriban csúcson lévő Leeds United menedzsere Jack Charlton helyére igazolta le. Az első szezonját Cherry azonban még Charlton helyett is és mellett is főleg a balhátvéd posztján játszotta végig, és bekerült a kezdőcsapatba az 1973-as kupadöntőn is, ahol a kupavédő Leeds ellenfele a másodosztályú Sunderland volt. A Leeds United csapatából Trevor Cherry kivételével a többi tíz játékos mind kifutott a Wembley gyepére egy évvel azelőtt is, mégis az újonc Cherryt leszámítva egész csapat csődöt mondott azon a szombat délutánon. Mégis majdnem kiegyenlített a Leeds: a támadással felzárkozó Trevor Cherry egy hosszú előreívelést előrevetődve fejelt kapura, amit a Sunderland kapusa, Jimmy Montgomery óriási bravúrral ugyan, de éppen az arra ólálkodó Peter Lorimer lába elé ütött ki, akinek a gólba tartó lövését Montgomery Gordon Banks híres védésére (ahol Pelé már gólt kiáltott) emlékeztető módon a kapufára tolva hárította. Az elvesztett kupadöntő után Cherry az egy évvel később elhódított bajnoki címmel vigasztalódhatott. Cherrynek azonban a továbbiakban sem volt szerencséje a kupadöntőkkel: ugyanis 1975-ben annak ellenére nem játszott (valószínűleg a döntőt megelőző eltiltása miatt) az egyébként a Bayern München ellen 2-0-ra elvesztett BEK döntőben, hogy az elődöntő mindkét mérkőzésén leszedte a Barcelona sztárját, Johann Cruyffot a pályáról.

Érdekes, hogy Trevor Cherry karrierje akkor került felszállóágba, amikor az egy évtizeden át meghatározó Leeds United formája hanyatlani kezdett: 1976-ban a távozó Billy Bremnertől átvette a csapatkapitányi szalagot és még ugyanebben az évben ünnepelhette első válogatottságát is. A szövetségi kapitány ugyanaz a Don Revie volt, aki Cherryt négy évvel korábban a Leedshez szerződtette. De nem csak a Leeds United került hullámvölgybe akkoriban: Cherry abban az időszakban lett az angol válogatott tagja, amikor az angolok szinte semmilyen világeseményre nem jutottak ki és egyáltalán 10 évig semmi jó nem történt velük.

Trevor Cherry bár nem mondhatjuk azt, hogy a legismertebb Trevor volna, mégis két szempontból is egyedüli a Trevorok között. Ő az egyedüli Trevor, akit az angol válogatott mezében kiállítottak, sőt máig az egyedüli angol válogatott játékos, akit barátságos mérkőzésen állítottak ki. Hogy ki volt az ellenfél? Természetesen Argentina! A pont egy évvel az argentínai világbajnokság előtt Buenos Airesben megrendezett barátságos meccsen Trevor Cherry hátulról csúnyán felvágta Daniel Bertonit (igen ő az, aki egy évvel később a hollandok elleni vébédöntőn beállította a 3-1-es végeredményt), aki azon nyomban úgy verte pofán Cherryt, hogy mindjárt ki is ütötte két fogát. Páros kiállítás. Az lehet, hogy Cherry az egyedüli angol válogatott, akit barátságos mérkőzésen kiállítottak, viszont biztosan nem az egyedüli, aki egy-két foggal kevesebbel fejezte be a meccset, mint amennyivel elkezdte. Ő az egyedüli a Trevorok között, aki az angol válogatott kapitányi karszalagját viselhette (utolsóelőtti válogatott mérkőzésén Ausztrália ellen). Cherry ugyan a 22 fős az angol keret tagja volt az 1980-as EB-re utazó angol válogatottnak, de csereként csak egy mérkőzésen, a spanyolok elleni 2-1-es győzelemmel véget ért találkozón szerepelt, amely egyben a búcsút is jelentette számára a nagy klasszikus, száz százalék poliészter, de fényesen csillogó, vállnál piros-kék csíkokkal díszitett Admiral márkájú meztől.

Trevor Cherry 1982-től a Bradford City játékos-menedzsere lett, akiket egészen a harmadosztály (az akkori third division) bajnoki címéig vezetett, őt magát pedig az év menedzserének választották. Mindezzel együtt azonban Trevor Cherry szezonját beárnyékolta a rettenetes bradfordi stadiontűz, amely pont azon a meccsen ütött ki, amikor a csapat a bajnoki címet ünnepelte volna. A tűzben 56 ember vesztette életét. Másfél évvel később, pont amikor a csapat végre visszakapta az újjáépített stadionját, Cherryt a sikertelen szereplés miatt menesztették.

Trevor Cherry a bradfordi időszak után végleg kivonult a futballból és sikeres üzletember lett: egy papírhulladék hasznosító cége van, valamint Leeds környékén több five-a-side komplexumot is üzemeltet.

TREVOR Whymark

A Bobby Robson által összerakott legendás Ipswich legendás Trevorja. A hetvenes évek elején Kelet-Angliába érkező fiatal menedzser, a későbbi szövetségi kapitány háromhónapos próbaidőt követően profi szerződést kínált a hórihorgas csatárnak. Whymark azonban nem igazán jutott szerephez egészen az 1972/73-as bajnokság az Old Traffordon rendezett nyitómeccséig, ahol ő nyitotta meg a gólok sorát az akkor még a legendás triót: George Bestet, Bobby Charltont és Denis Law-t is a soraiban tudó MU elleni 2-1-es győzelemre végződött mérkőzésen.

Whymark pályafutásának egyik csúcspontja már rögtön egy év múlva el is érkezett, amikor az UEFA kupa második fordulójában egy október végi szerda este a korábban a Real Madridot búcsúztató kelet-angliai gárda mind a négy gólját ő rámolta be a többek között Giorgio Chinagliával felálló Lazio ellen. A visszavágó előtt az ellenfél ősi riválisa, a Roma szurkolói köszönetképpen egy kupával lepték meg, amelyről az egyik helyi lapban egy fotó is megjelent. Természetesen ez tovább bőszítette a római szurkolókat és játékosokat, ráadásul a kullancs, akit ráállítottak rúgta, ütötte, sőt a hajába csulázott. Amikor aztán az Ipswich megszerezte a vezetést, akkor elszabadult a pokol: a meccsen elővigyázatosságból fém sípcsontvédőt viselő Trevor Whymarkot a Lazio kapusa másodmagával üldözőbe vette és egészen addig kergette a pályán, ameddig Trevorunk védelmet keresve el nem bújt az Ipswich Town nagytermetű hálóőre, David Best mögött. Miután lassacskán lecsillapodtak a kedélyek, a Lazio 4-2-re megnyerte a sokáig a Római Csataként emlegetett meccset.

Whymark majdnem egészen tíz évig szerepelt a kelet-angliai klubban több mint száz gólt szerezve. Azonban az Ipswich legnagyobb sikereiből nem vehette ki a részét: térdsérülése miatt nem játszhatott az 1978-as kupadöntőn, ahol az Ipswich 1-0-ra legyőzte a nála jóval nagyobb erőkből álló Arsenalt, valamint 1981-ben az Ipswich máig egyedüli európai kupasikere idején már nem volt a klub játékosa.

Csapattársai és a szurkolók legnagyobb meglepetésére viszont csak egyszer került be a válogatottba, sőt akkor is csak egy 20 perces beugrószerep adatott meg neki egy Luxemburg elleni vébéselejtezőn 1977-ben, amikor már eldőlt, hogy az angol válogatott nem jutott ki világbajnokságra. A meccs továbbá arról is nevezetes, hogy először az angol válogatott történetében egyszerre három Trevor volt a pályán: Trevor Cherry, Trevor Brooking és a csereként (de nem egy másik Trevor helyére) beállt Trevor Whymark. Ez a rekord sajnos nem dőlt meg (talán, ha Whymark többször szóhoz jut), de azért néhányszor megismétlődött, mondani sem kell ugye, hogy ezeken a meccseken Anglia nem szenvedett vereséget.

Trevor Whymark karrierje aztán a tengerentúlon vett újabb fordulatot: korábbi térdsérüléséből nem teljesen felépülve, 29 évesen a hetvenes évek végén virágkorát élő és sok kiöregedő sztárt mágnesként vonzó észak-amerikai futball ligában (NASL) szereplő Vancouver Whitecaps csapatához igazolt. A világbajnok Alan Ball csapattársaként sikerült elhódítani a Soccer Bowl-t, miután a döntőben 64 ezer néző előtt New Yorkban lejátszott mérkőzésen a Vancouver 2-1-re legyőzte a Rodney Marsh által fémjelzett Tampa Bay Rowdiest. Természetesen mindkét gólt Trevorunk szerezte. A második szezonja viszont már nem sikerült annyira, és rövid időre a Sparta Rotterdam és a Derby County csapataihoz került kölcsönbe. Később alsóbb osztályú kluboknál folytatta kisebb-nagyobb sikerrel mielőtt 1985-ben a Colchester United játékosaként végleg abba nem hagyta a játékot.

Visszavonulása után egy helyi csapat menedzsere lett, valamint nyári táborokban tartott edzéseket. A legutolsó információk szerint ő a legkevésbé divatos poszt-futball foglalkozást űző Trevor: egy csirkefeldolgozó farmon dolgozik sofőrként. Trevor Whymark fia, Craig nem követte a papa karrierjét (sem a futballistáét, sem a sofőrét), ugyanis a Girls Aloud brit lánybanda háttértáncosa. A csajoknak viszont nem ez az egyedüli kapcsolatuk a futballal, mivel az egyik bandatag, Cheryl Tweedy férjét Ashley Cole-nak hívják.

5 komment

Címkék: portré história trevor three lions trevor brooking trevor cherry trevor smith trevor whymark angol futball


A bejegyzés trackback címe:

https://rugdesfuss.blog.hu/api/trackback/id/tr80290062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dr. Wilbur Swain 2008.01.30. 11:00:11

angolfociblog, ez igen :)

Kájzerszóze 2008.01.30. 11:09:13

szép volt! Brooking tényleg nagy spíler volt, a másik kettőt nem ismertem. Majd a fiatalabakat...

off: télleg a homár is írt rólatok!!

jóskaúr 2010.03.09. 10:29:21

Jó és érdekes a cikk, de kimaradt Trevor Francis, aki a '82-es világbajnokságon az angolok egyik legjobbja volt, sőt BEK-döntőben is rúgott győztes gólt.

brúking 2010.03.09. 10:46:31

@jóskaúr: nem maradt ki, sőt. itt a második rész, ahol olvashatsz a többi Trevorról, így Trevor Francisről is.

rugdesfuss.blog.hu/2008/03/01/my_name_is_trevor_ii
süti beállítások módosítása