Nyerhető meccsen szórt el szombaton két pontot az angol válogatott, ami még nem tragédia, csak most már a maradék két csoportmérkőzést muszáj megnyerni, szűkült a mozgástér. Voltak bíztató percek, de az összkép éppoly hervasztó volt, mint a vb előtti felkészülési meccseken. Egyértelmű: ezzel a játékkal 2010-ben sehova nem lehet jutni a világfutballban. Hiába jók az egyéni képességek, hiába szép fehér a mez, hiába jó az edző, A LABDÁT ENNÉL SZÁZSZOR JOBBAN MEG KÉNE BECSÜLNI.

A napjainkban oly divatos ún. posszessziós (vagyis a labdatartáson alapuló) futball biztosan nem az egyetlen út a boldogsághoz (amint azt az Inter BL-győzelme szépen illusztrálta), de ennyire esetlegesen és labdabizonytalanul nem lehet játszani. Az angol válogatott nem tudja, ebből következően nem is meri megtartani a labdát a középpályán, a hosszan és félhosszan előrelövöldözött passzok pedig valójában nem passzok, hiszen nem emberhez mennek. Az elöl levő játékosok ereje, és ami talán még fontosabb, az ideje azzal megy el, hogy a pálya középső harmadában párharcolnak a labdáért, márpedig azt egy ilyen stramm, tudatos csapattól, mint az amerikai, igazán nem lehet elvárni, hogy készségesen lepattanjanak az ellenfélről. Nem is pattantak.

Az 1-1 teljesen igazságos eredmény, függetlenül attól, hogy Dempsey egyenlítő góljához Green kozmikus bénázása is kellett. Angliának volt a gól mellett egy óriási helyzete, de olyanja volt az amerikaiaknak is. Lássuk, kinek mi köze volt hozzá:

Green: Ennél durvább csak az lett volna, ha egy kirúgásnál kimegy az ötösön túlra, megfordul és bebikázza a labdát a saját kapujába. Az úgynevezett nagy védésénél is óriási mázli kellett, hogy a kapufára, onnan meg kifelé pattanjon a labda. Elment rajta két pont (ez akkor is igaz, ha a szépen dekorált támadószekcióból nyilván egy gólnál többnek kellett volna kijönni). Osztályzata: 1

Johnson: Nem oly rég még a hideg rázta az embert, ha hozzá került a labda, most kifejezetten az volt a reményteli, amikor ő csinált valamit. Hátul megbízható volt, elöl a nagyon kevés kreatív ember egyike - ami persze a többiek kritikája is. 6,5

Terry és King: Különösebb gond ezen a meccsen nem volt, de életbiztosításnak sem tűnt egyikük sem. 6

Carragher: A megsérült King helyére állt be a szünetben, és ahogy középhátvéd kollégáinak, neki is bőven volt gondja a gyors és ügyes amerikaiakkal. Belegondolni is rossz, hogy mondjuk egy argentin csatársor ellen mihez kezdene. 5

A. Cole: Talán a felállás miatt nem jött annyit előre, mint jöhetett volna, de persze akkor Johnson miért tudott. Előrejátékban sokkal több kell. 6

Lennon: Voltak jó megmozdulásai, a Milner lecserélése utáni taktikai módosítás (miszerint két klasszikus szélső futkározik a két oldalon) nem tett jót, kevesebbszer került játékba. 5,5

Gerrard: Szép gólt lőtt, lelkesen beszedett egy sárgát (ami nagyon rosszul fog jönni később, ha Anglia véletlenül összeszedi magát és messzebbre jut), sokat vállalt, de sok labdát elszórt, nem tudott stabilitást adni a középpályának. 6

Lampard: Megint nem. Az, hogy valaki bárhonnan fölé tud lőni, nem ok arra, hogy folyton válogatott legyen. Senkitől sem zavartatva passzolt a pálya közepén bedobásra. 4,5

Milner: Szélső középpályásként szerepelt 26 percet, akkor Capello rájött, hogy az USA ellen ehhez ő egyszerűen túl lassú. Most rossz volt nézni, de középen minden bizonnyal több haszna lenne, remélhetőleg nem pörgött ki végleg a csapatból. 3,5

Wright-Phillips: Szokás szerint futkározott, de nehéz lenne építő megmozdulást felidézni tőle. Amíg úgy volt, hogy ő a huszonvalahanyadik ember a keretben, nem zavart senkit, mert aranyos fiú, de az nem jó ötlet, hogy játsszon is. 4

Heskey: Szép gólpassz, kihagyott szuperhelyzet (és még egy jó fejes-lehetőség, ami szintén kimaradt). Nem érthetetlen, hogy Capello miért őt erőlteti, hiszen a selejtezőkben ez volt a jó felállás, de neki is nagyot kéne javulni hatékonyságban. 6

Rooney: Nincs formája csúcsán, de ha el se jut hozzá a labda, nem is várható, hogy belejöjjön. Johnson - és helyenként Gerrard - mellett így is ő volt az, akin látszott, hogy szeretne gyorsabb és koncentráltabb játékot kierőltetni a barátaiból. 6

Crouch: Az volt a meccs legszomorúbb része, amikor már ő is játszott - ez nem feltétlenül az ő hibája, mert nem ő adogatott teljesen tanácstalanul a saját védővonalán, de ettől még tény. Hogy egy ízben a félpályára jött vissza labdáért, az részben taktikai fegyelmezetlenség, részben az egész csapat kétségbeesett tehetetlenségének jele. 4

Capello: SWP-t becserélni bátor és papíron jó húzás volt, de tudni lehetett előre, hogy el fog halni a szilárd amerikai védelmen. Ha pedig két futkározó-cselező szélsővel akar játszani Anglia, mindjárt nem fest olyan jól a keret, amiben ilyen játékosból pont ez a kettő van (hiszen Walcott és Adam Johnson is otthon maradt). Neki kell megoldást találni a középpálya kínjaira; a bizalom még töretlen. 5