A múlt héten két dolog is bizonyítást nyert: egyrészt, hogy a futball mégiscsak egy igazságos játék, másrészt, hogy vannak még tündérmesék. Mivel szerda este a Chelsea nem nyerte meg a régóta áhított nagyfülű serleget, így nem valósulhatott meg Roman Abramovics nagy álma, hogy övé legyen Európa legjobb klubcsapata. Ha a Chelsea végre-valahára megnyerte volna a legrangosabb európai kupát, akkor ráadásul minderre Moszkvában került volna sor, ami lássuk be azért tényleg túlzás lett volna. Persze a szőnyeg szélében megbotló John Terryt borzasztóan sajnálom, és legnagyobb meglepetésemre az is kiderült, hogy Abramovics amúgy lehet, hogy egy vicces alak (arra gondolok ahogy hüledezve a szívéhez kapkodott a tizenegyesrúgások alatt), azonban mindez mégsem volt elegendő ahhoz, hogy meggyőzzön arról, hogy a Man Utd helyett mégis a Chelsea-nek kellett volna nyernie a Bajnokok Ligáját. Másrészt pedig mi más lenne, ha nem tündérmese, hogy a Hull, azaz a legnagyobb olyan angol (vagy európai?) város futballklubja, amelyik sosem szerepelt az elsőosztályban és kilenc éve még a futball ligából is majdnem kipottyant, két veterán játékosa, Nicky Barmby és Dean Windass vezérletével, akik ráadásul mindketten a város szülöttei, megnyeri a play-off döntőjét egy csodagóllal és feljut a Premiershipbe?

A Championship play-off döntője egyébként nagyjából már az első félidő 38. percében eldőlt, amikor a meglóduló Barmby passzával az egyébként visszataszítóan nyegle Fraizer Campbell egy-két pimasz csel után az alapvonalig táncolt, majd jobb belsővel a tizenhatos vonalára emelte vissza a labdát, ahol Dean Windass érkezett és kapásból bevágta a kapu bal oldalába a labdát. Miután az intenzív sikoltozás után próbáltam megnyugodni rögtön az jutott eszembe, hogy ilyen gólokat az ember a gimiben rúgat az osztály sztárjával az iskolabajnokságban, mikor kapásra felemeli a szabadhoz leállított labdát és mindeközben azt sziszegi, hogy "Kúrd fel a jobb fölsőbe!" De rögtön ezután arra is gondoltam, hogy ilyen ihletett pillanat sem történik mindennap és ilyen tökéletes gólt utoljára nagyjáből akkor láttam, amikor azon a csodálatosan izgalmas nyáron a Gascoigne-Sheringham-Shearer hármas tökéletes hülyét csinált a teljes holland védelemből.

A minden szombat éjszakát az őrszobán töltő dokkmunkásra emlékeztető Dean Windass (aki futballista pályafutása során, miután kőművesként és fagyasztott zöldség csomagolóként is kereste a kenyerét, az Aberdeennél, a Bradfordnál, mindkét sheffieldi csapatnál és a Borónál is megfordult) ezzel a góljával valószínűleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy szülővárosa végre levethesse magáról a legnyomasztóbb angol város címkéjét, amit a kiugró munkanélküliségi rátára, a szombat esti kocsmai bunyókra és a tinédzser terhességek magas számára tekintettel aggatnak rá előszeretettel.

Kicsit aggasztó ugyan, hogy a Tigrisek menedzsere, Phil Brown mialatt a játékosok még a Wembley gyepén ünnepeltek már kijelentette, hogy megfelelő recepttel rendelkezik ahhoz, hogy a csapat túlélje a frissen feljutott klubok számára egyre nehezebb első idényt a Premiershipben. A Hugh Laurie-t idéző őrült tekintetű menedzser természetesen a Bolton Wanderersre gondolt, ahol az azóta egyelőre állástalanul tengődő "Big" Sam Allardyce segítőjeként dolgozott hosszú éveken keresztül. Ebből az időszakból nemcsak a biztonsági főnökre emlékeztető hedszett, hanem a gépiesen szervezett futball és a feleslegessé váló, kiöregedett külföldi sztárok iránti furcsa vonzalom is bekerült a tarisznyájába. Szinte meg sem lepődtem, amikor a történelmi diadal másnapján a Hull Cityt a feljutást követő első erősítésként a Boltontól frissen kiebrudalt Ivan Campóval hozta hírbe a brit sajtó.

Mikor többen még mindig azon bosszakodunk, hogy a Bolton idén valahogy megúszta a kiesést, úgy tűnik sajnos, hogy máris egy újabb Bolton rémképe kezd körvonalazódni a Premiershipben. De valahogy most még ez sem akadályozott meg abban, hogy meglett családapa létemre több napon keresztül arról ábrándozzak, hogy reggel a hálószobából kibotorkálva egy csodálatosan csillogó narancssárga mezt találok majd a kanapén, a hátán egy nagy 9-es számmal és Windass felirattal.