Mint döbbenettel értesültem róla, az ír szövetség várhatóan még ma este bejelenti, hogy az ő válogatottjuk következő szövetségi kapitánya nem más lesz, mint... Giovanni Trapattoni. A momentán Ausztriában edzősködő 69 éves férfi érdemei számosak, egyrészt roppant sok dolgot nyert már ő, másrészt ritka szórakoztató jelenség az oldalvonal mellett, a másik olasz hírességre, a nálunk Menő Manó néven ismert La Lineára kísértetiessen emlékeztető viselkedésével.

Elődje, a nála éppen harminc évvel fiatalabb Steve Staunton - aki nem volt egy nagy szám; 2-5 idegenben, 1-1 otthon Ciprus ellen, hogy mást ne említsünk - a nemzetközi média útján tette fel azt a kérdést, ami az ír emberek millióit foglalkoztatja azonban: Hogy hát mit tud ez az ember arról, hogy mit érez egy ír futballista? Vagy úgy egyáltalán, mi az, ír labdarúgónak lenni ("what they're all about")?

Különbözőek vagyunk mi nagyon, Trap meg én, zárta nyilatkozatát Staunton, de érződött, hogy valójában az ugrabugra kis mediterrán fityma és a távolba tekintve beleérzős ír néplélek vélhető inkompatibilitására célzott.

Az ír szövetségi kapitányi posztra még egy jelölt van, Terry Venables, amire mondhatja bárki, hogy na, El Tel legalább biztos dolgozott kismillió írrel. De. Trapattoni nyolcvanasévek-eleji fénykorában nem más, mint Liam Brady volt a Juventus egyik ásza. És tessék, tele is van az internet azokkal a pletykákkal, melyek szerint a jelenleg az Arsenal ifjúságifejlesztési részlegét vezető egykori elegáns középpályás (és későbi igen közepes klubmenedzser) lesz Trap másodedzője.