Az angol válogatott simán verte az amerikait. Labdarúgásban.
Ahogy ez a dolog kinéz, közel mindenki rém elégedett lesz az eredménnyel, a játékkal, a pályával, a himnuszokat éneklő hölgyekkel, az üdítővel stb. John Terry most megvigasztalódott, mondta a magyar kommentátor, amiben a legszomorúbb az, hogy a Chelsea és az angol nemzeti csapat kapitányának gólörömét elnézve még az is lehet, hogy tényleg. A magyar fiúk örülnek így/ennyire a barátságos meccseken.
Pedig ez a másfél óra nem volt valami nagy szám. Ezt az ellenfelet a fű alatti agyagba kellett volna döngölni, minden további nélkül lehetett volna rúgni/fejelni nekik kétszer vagy akár háromszor ennyit. A Team USA egyetlen komoly megmozdulást mutatott be az egész meccs alatt (az mondjuk, az öreg Eddie Lewis csele a jobb szélen, parádés volt).
A Team Capello ehhez képest a meccs végén, 2-0-nál szomorúan passzolgatott a saját térfelén, őrizve a korántsem világmegváltó eredményt. Mi derült ki addig? Hogy Terry (aki az első gólt fejelte) tényleg nagyon átéli a dolgokat. Hogy Gerrard tényleg korunk tíz (de lehet, hogy öt) legnagyobb labdarúgójának egyike. Hogy Crouch nem létezik, mint egyetlen csatár.
Ami a szomorú, az az, hogy mindezt tudtuk eddig is. Amit nem tudtunk, az az, hogy Capello ugyanúgy összevissza cserél, ha kell, ha nem, a barátságos találkozókon, mint tette azt a kellemetlen emlékű Sexy Sven. És ugyanúgy nincsen semmilyen koncepciója arról, hogy mit is kéne játszania a csapatnak.
Semmi nem nyomja el olyan hatékonyan a szar szagát, mint egy győzelem, sajnos.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mizie 2008.05.29. 10:06:40
Capello viszont nem összevissza cserélt. minden sztárnak 45 percet akart játszani, le is hozta mindet a második félidő elején. akiket behozott meg semmit nem változtattak jó vagy rossz irányba. szal sztem capelloval az volt a baj, hogy ő sem tudja motiválni a csapatot (kérdés hogy akkor ki tudná és hogyan)
ReggieHammond 2008.05.29. 10:52:50
biziclop 2008.05.29. 11:33:51
Tartogatni a labdat, vigyazni ra, dedelgetni, aztan talalni egy golt pontrugasbol.
BENIARRIVO · http://forzaitalia.blog.hu 2008.06.06. 11:02:22