A tények egyébként tényleg Burley ellen szólnak: csapata 14 mérkőzésből mindössze hármat tudott megnyerni, alig szerzett gólt, a vébé-selejtezőkön pedig egy könnyű csoportból nem tudta megcsípni legalább a második helyet, úgyhogy zsinórban a harmadik olyan vb lesz a jövő évi, amin Skócia nem lesz ott. Persze egyből felmerül a kérdés, hogy miért is lenne? A skót futball ugyanis a jelek szerint legalább akkora szarban van, mint a magyar: míg klubcsapataik egy-egy figyelemre méltó eredményt csak-csak elértek a közelmúltban (a Celtic 2003-ban, a Rangers pedig 2008-ban játszott UEFA-kupadöntőt), az utóbbi két szezon katasztrofális. A két Old Firm-csapat korábban állandó BL-résztvevő volt, de az utóbbi időben már csak egyikük tudja rendre kvalifikálni magát, de az is minek, a Celtic pedig ugyanúgy szenved az Európa Ligában. A többieknek még ennyire se futotta: az eleve az Európa Ligában induló négy csapat egyike sem érte el a csoportkört, ráadásul a Falkirk csapatát liechtensteini ellenfél búcsúztatta, a Motherwell két meccsen hat gólt kapott a Steauától, a szebb napokat látott Aberdeen pedig nyolcat a Sigma Olomouctól. Még Mr. Csabáék égtek a legkevésbé, hiszen a Hearts „csak” egy négyest kapott a Dinamo Zagrebtől.

 

Ez bizony elég vékony, de nemcsak ez mondatja velünk azt, hogy a skót bajnokság színvonala talán még sosem volt ilyen alacsony, valahol az angol harmad-negyedosztály szintjén mozoghat a többség, és egy közepes Championship csapat már a dobogóért harcolhatna az Old Firm mögött. A skótoknak nincsenek nemzetközi klasszis játékosaik, az angol Premiershipben egy kezünkön meg tudjuk számolni a rendszeresen játszó skótokat. Oké, Darren Fletcher szép csendben a Man Utd legfontosabb középpályásává nőtte ki magát, de ő nem az a játékos, aki egyedül megnyeri a meccset, és a fiatalok között sem látható olyan szupertehetség, mint mondjuk az előzetesen lesajnált walesi csapatban villogó Aaron Ramsey.

 

Apropó, tehetségek: a magyar párhuzamot erősíti, hogy a skótoknak is volt ám egy sikeres utánpótlás garnitúrájuk a közelmúltban, amely 2006-ban döntőt játszott az U19-es Eb-n. Érdemes a keretet megnézni, abból a csapatból senki sem robbantott bankot azóta. Még a Burnley csatára, Steven Fletcher vitte a legtöbbre, illetve reményteljesnek nevezhető még Dorrans (West Brom), Wallace (Hearts) vagy Snodgrass (Leeds) karrierje is, ők legalább eljutottak a felnőtt válogatott keretig, de hát egyikük sem éppen élcsapatban játszik, a többiek pedig még ennél is kevesebbre vitték. (Igaz, Michael McGlinchey személyében legalább lesz közülük valaki a dél-afrikai vébén, hiszen ő azóta visszatért szülőhazájába, Új-Zélandra és játszik is a válogatottban.)

 

 

Ilyen körülmények között nyilvánvalóan irreális az az elvárás, hogy márpedig Skóciának KI KELL JUTNIA a világbajnokságra. Bár hivatalosan ez volt a cél, valószínűleg a vezetők is rájöttek, hogy a skótoknak körülbelül akkora esélyük van erre reálisan, mint mondjuk az észak-íreknek vagy éppen a magyaroknak. Burley selejtezőbeli teljesítménye tehát valahol papírforma: egyedül az oslói zakóért kár, a mai norvég válogatottól négy gólt kapni tényleg ciki. Egyébként sem volt könnyű dolga, főleg, hogy a Rangers-különítmény kezdettől fogva megnehezítette a helyzetét: először a méltán világhírű Lee McCulloch hagyta ott a csapatot, bár ő bajosan minősíthető veszteségnek, aztán a sértett sztárocska, a rendszerint csak kiscsapatok ellen villogó kispados gólkirály Kris Boyd jelentette be, hogy amíg Burley a kapitány, ő bizony nem hajlandó játszani a válogatottban. Aztán jött a fotósoknak obszcén jeleket mutogató Barry Ferguson és Allen McGregor örökös eltiltása, az pedig szintén beszédes volt, amikor a Japán elleni barátságos meccs előtt tíz (!) játékos is lemondta az utazást, sérülésekre hivatkozva. Szexisten azonban még ekkor sem panaszkodott, ment tovább leszegett fejjel, de az út végén Wales várta.

 

Az a Graeme Souness, aki két éve még Burley legfőbb vetélytársa volt, most úgy nyilatkozott, hogy nincs az az isten, hogy ő leülne a skót válogatott kispadjára, különben is, ezekből a játékosokból a Hetvenéves Vénasszony vagy Sir Alex sem tudna jobbat kihozni, mint Burley. Ez persze lehet, hogy túlzás, de tény, hogy a skót foci most nagy gödörben van, és akárki is lesz Szexisten utódja, nem lesz könnyű dolga.